2019. szeptember 21, szombat

A szocialista IKEA, ahonnan régen egész Budapestet berendezték – bejutottunk az elhagyatott Otthon Áruházba


A mai tizen-huszonéves generációnak valószínűleg már semmit nem mond az Otthon Áruház név, de ha a szüleiket kérdeznénk, szinte biztos, hogy mindenkinek lenne róla valamilyen emléke a budapestiek közül. Most a Hosszúlépés jóvoltából járhattuk be az egykor szebb napokat látott épületet.

Több mint négy évtizeden át működött itt, a Keleti pályaudvar és a Blaha Lujza tér között félúton a főváros legelső - és sokáig legnagyobb - lakberendezési áruháza, ahonnan megszámlálhatatlanul sok lakást szereltek fel bútorokkal, szőnyegekkel, függőnyökkel és más mindennapos használati tárgyakkal.

Maga a ház azonban ennél is régebbi múltra tekint vissza. Az I. világháborút követően itt nyílt meg a Magyar Divatcsarnok, amely egy helyi kereskedő, Rosenberg Márk Wesselényi utcai kis boltjából nőtte ki magát.

Később a fiai, Ruttkai Antal és Pál vitték tovább a vállalkozást, az ő irányításuk alatt indult be igazán az üzlet. A Trianon utáni közhangulatban remek ötletnek bizonyult, hogy tematikus magyar hetet hirdettek, amikor csak hazai árut lehetett kapni - ennek hamar híre ment, még több embert bevonzva.









1925-ben már az épület teljes szélességét elfoglalta az áruház a földszinten és a félemeleten. Három évvel később az egészet átalakították a korszak emblematikus építésze, Kozma Lajos irányításával. Az udvart üvegtetővel fedték le, így egy nagy árusító csarnokot alakítottak ki.

Az 1930-as években a ház szomszédos épületeit is bevonva terjeszkedtek tovább, a csúcson a Rákóczi út 70-76. lakóházai változó arányban, de mind a Divatcsarnok komplexumához tartoztak.

Az 1956-os harcokat mindegyik ház megszenvedte, a Rákóczi út 70-72. annyira, hogy teljesen le kellett bontani, helyén ma irodaház áll. A 74-es és 76-os szám alatti épületek valamivel szerencsésebbek voltak: Csapó József tervei szerint hozták rendbe őket, hogy aztán 1961-ben megnyithasson az Otthon Áruház.



A fénykorban



Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Ekkoriban már javában benne jártunk a szocializmusban, amit óriási lakáshiány jellemzett. Ennek megoldására épp elkészültek az első házgyárak és beindultak a panelépítések. Az újonnan felhúzott lakásokat pedig be is kellett rendezni, így a forgalom pár éven belül a többszörösére nőtt.

Mivel az állami áruházak mindegyikének más-más profilja volt - például az Otthon megnyitásával egy időben a közeli Corvinban megszüntették a bútorosztályt -, gyakorlatilag egész Budapestről ide jártak az emberek, ha lakberendezésről volt szó, a lakótelepekről legalábbis biztosan.

Az áruház fénykora a rendszerváltásig tartott, utána sorra tűntek fel a konkurensek, azonban még így is több mint egy évtizedig tartotta magát. Végül 2002-ben húzták le a rolót, bár egy ideig még levegőben lógott az újranyitás, de ez egyre csak tolódott, mígnem végleg letettek róla.







A séta végén még egy régi Gazdálkodj okosan társasjátékot is ki lehet próbálni



Az ingatlan ma egy magánbefektető tulajdonában van, a cég a következőket mondta arról, mit szeretne kezdeni vele: "az épület megvásárlására jelenleg is nagy az érdeklődés, ugyanis kedvező, belvárosi elhelyezkedése és tágas belső terei miatt számos új funkció (konferenciacentrum, szálloda, üzletközpont) megvalósítására is alkalmas."

Arra viszont, hogy lakberendezési áruházként nyisson újra, viszonylag kevés az esély, már csak azért is, mert alapterületét a konkurencia már bőven meghaladta: annak idején a teljes 4000 négyzetméterből alig 2600-at tett ki a bemutatótér, miközben ma a soroksári IKEA esetében ugyanez az arány 16 ezerből 8 ezer négyzetméter.

Akármi is lesz a sorsa, az épület legtetejéig érő hatalmas - bár régóta nem világító - neonreklám egyelőre még élénken emlékeztet a régi szép időkre.

Ha kedvet kaptál, te is jelentkezhetsz A szocializmus Otthona nevű sétára - aktuális időpontokért és bővebb infóért KATT IDE!

(A cikk megírásához a Budapest100 honlapja szolgált segítségül.)

 

Hozzászólások